“Az alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tűzfolyam, sem Léthe vize, sem bírói szék… Költők játszi képzelődése mindez csupán, őj ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést” – írta már i.sz. I. századában Seneca, a római államférfi, természettudós, filozófus és költő.Az ókori irodalom e kis gyöngyszeme három vigasztalást tartalmaz. Az egyik egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a másik Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca corsicai száműzetéséből. Seneca mitrikus latin prózáját Révay József tolmácsolja avatott tollal.
