A cselekmény két síkon játszódik. Egyik sík a valóság, vagyis a közeljövő orwelli megalopolisz-Tokiója, ez a “keményre főtt csodaország”, ahol ocsmánynál ocsmányabb legitim és nem legitim szervezetek vetekednek az exkluzív információért, s játszmájukhoz bábnak használják az elbeszélő “numerátort”, ezt az agysebészet útján “képzett” adattitkosító fiatalembert. A másik sík a “világvége” amely akár “párhuzamos világ” akár a főszereplő tudattalanjának világa, mindenesetre annak a másik, való világnak a végterméke: akaratuktól, elméjüktől és emlékeiktől megfosztott emberek vegetálnak egy cél és értelem nélküli, habár békés nekropoliszban. A főhőst sorsa kíméletlenül az elsőből, a második felé tereli, s hogy ott marad-e, s ha igen, mi végre – erről szól ez a lebilincselő, ízig-vérig modern, egyszerre nagyon japán és nagyon nemzetközi történet.
