“Ma már nyugodtan elmondhatom, hogy a falut akkor ismertem meg igazán, amikor már elhagytam és városlakó lettem. Rajtam is beteljesedett az a Babits Mihály-i gondolat, hogy a magyarság fordított Anteusz: akkor kap mindig új erőre, ha el tud szakadni szülőföldje ugarától…
A népi kultúra jelentőségét én is csak akkor kezdtem igazán megérteni, amikor már otthonosan kezdtem érezni magam az európai magaskultúrában, amikor már világosan láttam az európai művészetek mozgatórugóit, köztük is a modern művészekét, kapcsolódásukat épp az ősművészetekhez, amelyekről elmondhatjuk, hogy a történelem legvédtelenebb emberei teremtették meg őket…
Ennek a kis kötetnek mind a tíz írása arról szól, hogy modern világunkban hogyan érdemes közeledni ehhez a múltban kialakult hatalmas kultúrához. Továbbá arról, hogy a hagyományt őrző paraszti közösségek fölbomlása után az értelmiségi rétegeknek kell magukra vállalniuk a hagyományőrzés feladatát.”
