Amikor 1931-ben napvilágot látotta a Szép új világ, sokan egy groteszk vagy valószínűtlen jövő látomásának tekintették. Napjainkban azt láthatjuk, hogy nem egy jövendölése megvalósult, mégpedig jóval hamarabb, mint azt a szerző gondolta volna. A világra ma sötét árnyékot vető hidrogénbombát leszámítva az író az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet, a túlnépesedésre és a túlszervezetlenségre. Véleménye szerint a túlnépesedés elkerülhetetlenül a totális államhoz, az pedig okvetlen az emberi elme befolyásolására máris rendelkezésünkre álló módszerek káros alkalmazásához vezet. Huxley elénk tárja, hogy e módszerek némelyikét manapság hogyan vetik be.
