Fülszöveg 1976 óta éppen húsz éve, hogy a helyek függésében élek. A bölcső Szegvár, Csongrád a gimnázium, majd a békéscsabai főiskola végül. Eddig. Ki tudja mi jön ezután? Ahogy az egyiken áthágok, rögtön az újba kapaszkodom. A lírai és a valódi én közben a tudásért vagy tán az identitásért eped, de végül mindig a töprengés marad. Így csak vízjeleim vannak. A honvágyról.A vízjelek a honvágyról első könyves szerző kötete, ennek ellenére mentes az induló költőkre jellemző “kezdetiség” szembetűnő vonásaitól.Távol áll tőle a beszéddel való hivalkodás, tudja, nem ő szólal meg a versekben, hanem maga a nyelv, az az örökölt irodalmiság, amely minden alkotásban más-más narrátor hangján lírizál.
