„Min bukott el építőiparunk Líbiában? Szüksége volt-e az országnak az eocénprogramrá? Az első titkár dönt, vagy a beosztottai? Ki mondta meg, hogy mikorra kell összehívni a parlamentet? Miért nem volt a SZOT főtitkára a SZOT főtitkára? Mi jár annak, aki előszót írt a Los Angeles-i olimpiáról szóló könyvhöz? Milyen szót vitt (s hová) a kormányszóvivő? Hány kéz fogta (vissza) a magyar sajtót?
Ezek a kérdések mind szóba kerülnek a következő oldalakon (…) Akik ebben a kötetben megszólalnak, ismert emberek. Vonásaikat a televízió képernyőjén azonnal felismerjük, de szavaik- mert egy arc nélküli politika arc nélküli szereplői voltak – mindezidáig elrejtették egyéniségüket. Most -megértve az idők szavát – beszélni kezdenek magukról, pályájukról, ambícióikról, kudarcaikról, élményeikről.”
