Ha lelki vezért kellene választanom… Zorbászt választanám. Mert benne megvolt mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök, mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság… s végül a tiszta, vad nevetés – mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéről szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni minden gátat – erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.
