Szonyecska ​regénye

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Magánkiadás
• Kiadás éve: 2017
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 184

“Jól ​tudom, Marina, én magam is úgy jártam-keltem, magam is úgy szerettem…Amikor először olvastam…Nem, sohasem olvastam először! Csak én a Fehér éjszakákban nem csupán a lány vagyok, hanem a férfi is, az az álmodozó, aki sohasem tudott a fehér éjszakából kivergődni…A legpontosabban úgy mondanám, Marina, hogy én – mindenki vagyok, aki így tud szeretni a fehér éjszakákon, így tud járni, bolyongani… Én magam vagyok a fehér éjszaka…”

“Szonyecska szeretni-je annyit jelentett, mint lenni: nem is lenni: megvalósulni a másikban…”

“Jaj, Szonyecska, magát fel kellene emelni karosszékestül, és átvinni egy másik életbe, letenni, úgy, hogy fel se keljen belőle, a tizennyolcadik század közepén – a maga századában, amikor a nőtől nem követeltek férfi-elveket, megelégedtek a női jócselekedetekkel, nem kívántak eszméket, csak érzelmeinek örültek, mindenesetre örültek a csókjainak, amelyekkel maga, tizenkilencben, csak ijesztget mindenkit…”

“Szonyecskához egy költő kellett. Nagy költő, vagyis embernek éppolyan nagy, mint költőnek. De ilyennel nem találkozott. Tizenkilenc Moszkvájában nem voltak ilyenek. Nem voltak már – seholsem…”