Tornai József

Boldog látomások

Elfogyott

Példány állapota: jó

A primitív, törzsi művészet ma az egész világon fölfedezése, újjászületése idejét éli. A huszadik század, a technikai civilizáció emberét valami egyre fokozódó hiányérzet szellemi éhsége készteti arra, hogy megismerje a civilizáció előtti őskultúrák örökségét. Ennek az egész világon jelentkező törekvésnek egyik láncszeme Tornai József nagyszabású vállalkozása is: fordításgyűjteménye a föld törzsi költészetének teljes színképét felmutatja, az amerikai kontinens eszkimó és indián énekeitől, Óceánia népeinek dalaitól az afrikai, ázsiai primitív líra legszebb darabjaiig. „Arra a bizonyos első igére van szükségünk – írja Tornai József a könyv előszavában –, az első ember fölfedezéseire, világára, amit olyan nehéz meghatároznunk. Amit csak az egyes kisebb és nagyobb népek költészetének megismerése, vizsgálata világíthat meg. …Lehet, éppen azért fordulunk már jó néhány évtizede a törzsi népek műveltsége felé, hogy valahogyan megpróbáljunk visszatalálni művészet és közösség egységéhez. Ezek a szövegek… átfogják az emberi életet a természet élményétől kezdve a szerelmen, a harcon, halálon át a szellemi fölemelkedésig. Mert minden törzsi kultúra elragadtatásban csúcsosodó kultúra. A személyiségnek, az énnek föl kell oldódnia, és föl is oldódik a közösségben, a nap tiszteletében vagy a növényi termékenység ünneplésében… De hát erről így elvontan, a törzsi kultúra rendszere, közösségi gyakorlata nélkül nekünk nem lehetnek átéléseink, ítéleteink. Maradnak tehát a mi módszereink: a szertartás szervességéből kiszakított versek, melyekből mi – mint valami őskövületben talált csontvázrészletből – begyakorlott nyugat-európai érzékkel újraalkotjuk magunknak elődeink ‘boldog látomás’-át.”

Szerző: Tornai József
Állapot: jó