1785 őszén a költő néhány barátjával betért a híres „Cic Nusi”, valódi nevén Nancy Gibson hírhedt mauchline-i csapszékébe, melyet – mint ő maga megjegyzi – „a legalacsonyabbrendű utasok és zarándokok jól ismernek és gyakran felkeresnek”. Ennek a látogatásnak emlékét őrzi Burns egyik legkorábbi kiemelkedő alkotása, A vidám koldusok. Ez a kantáta, hogy Burns műfaji megjelöléséhez ragaszkodjunk, egy zabolátlan és fékevesztett, világi és egyházi tilalmaknak lázadó merészséggel fittyet hányó koldustivornyát örökít meg; a korhelyek kurjongatásából azonban legyűrhetetlen életakarat csap elő: bármilyen groteszkül hangzik is, a szabadság dalát zengik. Szabó Lőrinc fordítása a műfordító-irodalmunk egyik büszkesége – a magyar szövegnek tökéletesen sikerült megőriznie az eredeti minden színét és zamatát.
