Bogáncs

• Példány állapota: jó

“Bogáncs ​egy szeles decemberi éjszakán látott „napvilágot”, ámbár akkor csak a hold világított, az is csak imitt-amott, ahogy kibukkant a nyargaló felhők közül, vagy beszaladt valamelyik széltépett égi vitorla mögé. Ezekből a külső jelekből azonban Bogáncs mit sem tudott, mert az akolban sötét volt, meleg, és csak abirkák opálos szemei tükröződtek néhol, mint a szénaszagú álom öntudatlan kis lámpái.”

Galamb Máté pásztorkutyájának, Bogáncsnak nincs párja a megyében: az okos pumi hűségesen követi gazdája minden intését, és boldogan csaholva tereli a csaknem négyszáz birkát. Egy napon azonban elszakad a pusztától, újabbnál újabb kalandokba keveredik, még a cirkuszi mutatványosok életébe is belekóstol. Bár a hosszúra nyúlt bolyongás érdekes és izgalmas, mégsem képes feledtetni Bogánccsal a származását. Ösztöne végül visszavezeti őt régi gazdájához.
A regény – amely most felújított formában jelenik meg – ajánlott olvasmány az iskolások számára, de igazi élményt nyújt a felnőtt olvasóknak is.

• Szerző: Fekete István
• Darab: 1
• Állapot: jó