Kodolányi János

Feketevíz

500Ft Szállítási költség

Elfogyott

Feliratkozás

Példány állapota: jó

Gyerekek a hősei a Feketevíz-nek. S ami legelőször szembetűnik: fény villan ebben a regényben mindenfelé. Tájak égnek napsütésben. Egy-egy jelenet íze s illata olyan, mint az érő gyümölcsé. Kodolányi ezzel az írással több feladatot is vállalt. Egyet salaktalanul teljesített: az idillt.

De a Feketevíz mégsem valami édeskés írás. A Feketevíz magaspartú folyó, amelybe egy kisgyerek akár bele is fulladhat. Mellette, az ormánsági faluban a parasztgyerekek vadak, erősek, verekedők. Amikor az idecsöppent uri kisfiú első délután kimegy az uccára, azonnal körülfogják és meg akarják verni. Hiába a sértett és fenyegető gőg: «Mindjárt szólok a papának és a kocsisnak! Az én papámnak puskája is van!» Azok csak röhögnek: «Hát osztán! Ett mindönkinek van puskája!» S a fenyegető gyűrű nem tágul. A kisfiúnak rá kell eszmélnie arra: itt nem segít semmiféle tekintély. Itt magának kell helytállnia, itt csak saját ereje szerezhet tiszteletet.

S Kodolányi idillje és remek írói teljesítménye – az a helytállás. Hogyan veszi fel az uri kisfiú a harcot az erős parasztgyerekekkel. Hogyan mérkőzik meg velük s hogyan szerez közöttük bizonyos emberséget és becsületet. Hogyan vadul hozzájuk, hogyan lángol fel kaland- és szabadságvágya, hogyan szereti meg őket. Már nem haragszik, amikor belökik a Feketevízbe, már eltanulta durva szavaikat, már daccal tűri a tanító csípős, kemény ütéseit. Már teljesen egy velük, – egy az úrgyűlöletben is. Paraszt szeretne lenni, elidegenedik szüleitől, s karácsony éjszakáján, amikor éjféli misére megy, megszökik hazulról.

Keserű idill. De keserű ízeivel is egészséges, életigenlő, optimista robinzoniáda. Dícsérete az erősnek és a harc vállalásának. Kegyetlen leleplezője a hazugságra épített fölénynek, erőszaknak, hatalomnak. A kaland éneke. De nagy tisztaság szól belőle. Valami ősi vágy a teljesség, igazság és szépség után.

Szerző: Kodolányi János
Állapot: jó